Étkezés edzés előtt és után — mit, mikor, miért

A közvetlen edzés előtti és utáni étkezéssel elsőként az állóképességet próbára tevő sportok művelői kezdtek foglalkozni gyakorlati és tudományos szempontból is. Az ő esetükben a fókusz a teljesítményen volt és van: mivel egy bizonyos szint felett szinte mindennap edzenek, így fontos, hogy a következő edzésalkalommal is minél jobban legyenek képesek teljesíteni. Ehhez a legfontosabb a fontos üzemanyagként szolgáló glikogén visszatöltése az izmokba, amit a leghatékonyabban szénhidrátokkal lehet elvégezni, valamint a hidratáció. Ennek a felismerésnek a hatására jelentek meg a piacon a különböző sportitalok, amik a legegyszerűbb esetben valamilyen egyszerű szénhidrátot tartalmaznak vízben feloldva, némi elektrolittel.

Súlyzós edzés esetén természetesen kicsit más a helyzet: bár a glikogéntöltés itt is fontos, az energiaigény jóval kisebb egy kb. egyórás edzés esetén, mintha valaki 30 kilométert futna le (főleg az edzőtermekben megfigyelhető átlagos intenzitással diszkontálva). Folyadékra (főleg meleg időben) szükség van, elektrolitokra úgyszintén (kálium, nátrium), de súlyzós edzés esetén ennek nincs olyan jelentősége, mint egy hosszútávfutó sportoló esetén. Preferencia kérdése, hogy edzés közben iszunk-e, utána valószínűleg úgyis jelzi majd szervezetünk, hogy folyadékra van szüksége.

A szénhidrátok edzés után két dolog miatt fontosak: egyrészt a glikogénraktárak visszatöltése történik meg, másodsorban az edzés során beálló katabolikus (izomveszteséggel járó) állapotot segít megállítani a hatásukra megemelkedő inzulinszint. Testépítő körökben is az egyik leggyakrabban sulykolt elképzelés az, hogy az edzés után minél magasabb inzulinszintet kell minél gyorsabban elérni, mert ez majd elvileg segít az izmokhoz juttatni a tápanyagokat. A táplálékkiegészítőket gyártó és forgalmazó cégek természetesen ez esetben sem hazudtolják meg magukat, és igyekeznek egyre újabb és újabb termékeket kifejleszteni, amelyek minden eddiginél gyorsabb és hatalmasabb inzulinválaszt ígérnek: jelenleg a legnépszerűbb a szabadalmaztatott eljárással előállított szénhidrátot tartalmazó Surge és Vitargo. Csóróbbak kénytelenek beérni a szőlőcukorral (nem biztos, hogy rosszabbul járnak egyébként…).

De valóban van értelme a minél nagyobb inzulinválasznak? Lássuk, mit ír Alan Aragon a kérdésről:

"Az edzés utáni inzulincsúcs hajhászása bevett gyakorlattá vált a fitnesziparban, ami egy, böjtölés utáni állapotban lévő alanyokon végzett kutatás félreértelmezésének köszönhető. Ennek hatására sokan úgy gondolják, hogy amennyiben nem a gyorsan ható [ide illeszd be a legutóbb divatba jött gyors szénhidrát nevét] fogyasztják, nem érnek el olyan hatalmas inzulincsúcsot, ami a regenerációhoz és az anabolizmus beindításához szükséges. Azonban tévednek: a nettó anabolizmus maximalizálásához szükséges, tápanyagok hatására megemelkedő inzulinszint relatíve alacsony; körülbelül az alap inzulinszint 2-3-szorosa (akár folyamatos aminosav-utánpótlás közepette is).``**Az inzulin pozitív hatása a nettó fehérje-egyensúlyra tehát szerényebb szinteknél maximális; és itt még a normál étkezés során tapasztaltnál is alacsonyabb szintekről beszélünk.** Ami azt illeti, egy megfelelő időben fogyasztott edzés előtti étkezés az inzulinszintet elegendően magasan tartja még az edzés végeztével is. Viszonyításképpen, egy hagyományos szilárd étel akár a böjtölés során tapasztalt szint 4-8-szorosára is emelheti az inzulinszintet - az étel méretétől függően -, és jónéhány óráig magasan is tartja. Edzés előtt bevéve akár 6g esszenciális aminosav plusz 35g asztali cukor is kb 4-szeres szintre emeli az inzulinszintet egy órával egy 40-50 perces edzés után. Mit gondolsz, milyen magas lesz az inzulinszint egy tipikus, legalább ennyi szénhidrátot és dupla ennyi fehérjét tartalmazó edzés előtti étkezés vagy turmix hatására?``Egy másik kevéssé ismert tény, hogy az aminosavak extra inzulinkibocsátás nélkül is képesek a fehérjeszintézis felpörgetésére. Feltételezem, mindenki vesz magához fehérjét edzés előtt és után is, ez tehát egy további ok az üres kalóriákként funkcionáló feldolgozott szénhidrátok elhagyására, és arra, hogy tápanyagok szempontjából jobb szénhidrátokat fogyasszunk, amikor csak lehetséges."

Ez alapján felesleges drága, szabadalmaztatott “gyors” szénhidrátokra költeni: az extra kibocsátott inzulin hatástalan a fent jelzett szint felett. Egy esetben van értelme ezeket használni, és a minél gyorsabb glikogén-visszatöltésre és regenerációra koncentrálni: ha naponta több edzést kell valakinek abszolválnia, vagy egy napon belül több versenyszámban is indulni kíván, főleg ha állóképességi sportolókról van szó — erőedzés vagy testépítő sportolók esetén azonban pénzkidobás a Vitargo és társai.

Gyakran javasolják, hogy edzés közben is fogyasszunk szénhidrátokat, de ez a sportolók 99%-a esetében, és egy egy-másfél órás edzést figyelembe véve felesleges. Haladók magas intenzitás és edzésterjedelem esetén elgondolkodhatnak rajta, egyébként felejtsük el.

A másik fontos makronutriens edzés körül a fehérje: erre elsősorban az anabolikus (izomépítő) állapot elérése érdekében van szükség. Fehérjék tekintetében a választék hatalmas: állati és növényi eredetű fehérjeforrások, valamint a hagyományos ételeken kívül rengeteg féle áll rendelkezésre táplálékkiegészítők formájában is. Amiben akár csak nyomokban található fehérje, abból a gyártók kivonják és dobozolják, majd megfelelő mesét költenek hozzá, hogy tulajdonképpen miért is nélkülözhetetlen a sportolók számára az adott termék. A selling point _általában az hogy az adott fehérje gyors- vagy lassú felszívódású-e — a hagyományos vélekedés szerint a tejsavó a gyors felszívódásúak közül a legtöbbre tartott, míg a lassú felszívódásúak közül a kazein a legnépszerűbb. Mind a kettő egyébként a _tehénből jön: a tej feldolgozása során állítják elő táplálékkiegészítő-gyártók élelmiszeripari gyártók. Edzés előttre és utánra leginkább a tejsavó-fehérjét ajánlják — ami edzés előtti étkezés terén még érthető, hiszen ott tényleg előfordulhat, hogy limitált idő áll rendelkezésre, hogy az aminosavak a véráramba kerüljenek. Ha az étkezés edzés előtt legalább két órával történik, szinte bármilyen fehérjeforrás jó, a lassabbak folyamatosan, több órán keresztül ürülnek majd, így nem kell aggódni, hogy zubog-e elég aminosavacska a véráramban az edzés során.

Edzés utáni étkezés céljára azonban — a közhiedelemmel ellentétben — a kutatások szerint előnyösebb a lassabb felszívódású fehérje, vagy egy lassú + gyors mix. A gyártók szerint az ultimatív gyors fehérje egyébként a hidrolizált tejsavó, ami tulajdonképpen enzimekkel “előemésztett” fehérje, ezáltal elvileg kevesebb időre van szükség a megemésztésükhöz is. Azonban ki kell hogy ábrándítsam azon keveseket, akik még bármit elhisznek a gyártóknak, ez sem több üres marketingnél: a kutatások szerint ha van is, minimális a különbség a felszívódás sebességében a hidrolizált és a hagyományos fehérjék között. Prémium ár, szar íz, sebesség tekintetében értékelhető előny nélkül, ezzel nagyjából mindent el is mondtunk róluk.

Biológiai tápértékét (aminósav-profil) tekintve, valamint mikronutriensek és ásványi anyagok tekintetében a legjobb fehérjeforrások a teljes tojás, húsok, halak, tej valamint a szója. Megjegyeznénk, hogy a tápanyagok jó része tojás esetén a sárgájában leledzik, szóval nem érdemes kidobni, ha a napi kalóriamennyiségbe belefér. A szója és a tejsavó kivételével mindegyik lassan felszívódó fehérjetípus.

A konvencionális bölcsesség szerint zsírok fogyasztása nem ajánlott az edzés előtt és után közvetlenül, mivel lassítja a többi tápanyag felszívódását. Ahogy fent írtuk, az edzés utáni étkezés alkalmával ez nem feltétlenül baj, de ebben nincs konszenzus, az egyszerűség kedvéért ezt most hagyjuk figyelmen kívül.

Mit miért viszünk be edzés előtt és után (forrás: bodyrecomposition.com)

_ _Nagyjából ennyi — edzés előtt valamilyen fehérjeforrás (ha kevés az idő, a tejsavó a legjobb választás), utána pedig valamilyen fehérje + szénhidrát kombó az ideális. Utóbbi esetben már csak kényelmi és gyakorlati szempontokból is az egyik legjobb választás egyébként a (fölözött) tej, hiszen nagyjából optimális arányban tartalmaz fehérjét és szénhidrátot, valamint gazdag vitamin- és ásványi anyag forrás, de a hidratációban is segít. Nagyobb testtömeggel rendelkező sportolók esetében szóba jöhet a tej “dúsítása” extra fehérjével és szénhidrátokkal — fél liter tej, egy kanál fehérjepor és némi egyszerű szénhidrát akár jó is lehet. Nem hülyeség akár csokoládés vagy kakaós tejet is venni, amiből egy fél literes adag már elég szénhidrátot tartalmaz az átlagos sportoló számára, ehhez esetleg csak némi fehérjét kell adni, és kész is a tökéletes edzés utáni turmix — ami nem utolsósorban ízre is kellemes.

Ha tetszett, lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren is!


Originally published at emelj.com.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.