A súlyöv méltatása

A súlyöv, az a csodálatos súlyöv… ölümposzi istenek találmánya, görög istenek szárnysegédje.

A gyönyörűen szegecselt ujjnyi vastag bőr, elöl a félelmetesen csillogó lánccal… ahogy méltóságteljesen bevonulsz kezedben a súlyövvel a terembe, mindenki elhalkul, megáll a zene, a levegő — csak néznek. Azt hiszik, ez is valami olyan “gyúrósöv”, amit valójában — egy arányosan felépített-edzett testtel és kellően erős hasizomzattal szinte szükségtelen lenne felölteni.

A súlyövet pedig jelentőségteljesen ledobod a földre, hadd csörömpöljön a lánc. Nem értik, mi ez a furcsaság. Szemükben egyre nagyobb tisztelettel méregetnek, bár pár perce még emberszámba se vettek, hiszen nem az a turmixon felhizlalt, szoláriumos arc vagy, flipflopot se hordasz, fel se tűnnél elsőre.

De most már sunyin, de érdeklődve néznek… mire készülsz. Kezedben az övvel délcegen odavonulsz a tolódzkodóállványhoz; fejcsóválva, ciccegve eltávolítasz mindenféle liftezésre alkalmas, nevetséges térdelő-álló segédletet. Mi ez, valami spanyol inkvizítor ördögi találmánya, valami vasszűz? Drága lett volna két rudat, némi derékszögű támogatással felfúrni a falra? Bizonyára helyhiány van a proteinshake-es reklámposzterek meg a lapostévék miatt, meg hát azt bárki legyárthatja egy hegesztővel. Ejnye.

A térdelőliftet eltávolítottuk. Térdelve tolódzkodni, milyen már! Szinte már-már úgy repülnek fel ezek a srácok, ahogy szorgalmasan tologatják nyamvadt testüket… mindegy, letérdelsz. Az övet gondosan a far- és az alsó hátizmok közötti kőkemény kis völgybe helyezed, majd a láncot hozzáértő arccal fűzöd át a tárcsákon. 10 kiló, 15 kiló. Karabiner csattan, láncot marokra fogod, tárcsákat emeled, borzasztóan szálkás alkarodon kirajzolódik minden ér. Lassan, egyenes háttal felállsz.

Első lépcsőfok, második lépcsőfok — lassan felérkezel az elérhetetlennek hitt magasságba, a tárcsák lassan himbálóznak lábaid között. A hitetlenkedő arcok nem hiszik — ez erre képes? Tuti nem. Márpedig de. Fejedet alázattal lefelé szegezed, farodat kitolod, majd megcsinálod egyszer, kétszer, ötször.

És megcsinálod itt, megcsinálod 20–30–40 kilóval, kézisúlyokkal is (ha lusta voltál az övet magaddal cipelni) — megcsinálod a húzódzkodórúdnál is, ha éppen nem a kábeleket rángatja valami strandpapucsos arc. Furán néznek: hát neki könnyű, próbálnál meg 90 kilósan húzódzkodni! Hát éppen azt csinálom, kisbarátom. Ja, tényleg. Mindegy, te tudod. Nekem az orvosom megtiltotta, a váll- és könyökizületeid nem fogják megköszönni, elkopnak a csigolyáid, én ötvenkilóssal húzódzkodtam a sérülésemig.

Pedig meg fogják köszönni. És folytatod 15 kilóval, 20 kilóval. Élvezed, hogy gecire erős és szép vagy.

A súllyal végzett tolódzkodás és a húzódzkodás a felsőtest legcsodálatosabb gyakorlatai. Természetesen csakis a felhúzás után :) Aki súllyal tolódzkodik, az nem vágyik talán többet semmiféle fekvenyomópadra.

Minek. Fekve nem edzeni kell.

Ha tetszett, lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren is!


Originally published at emelj.com.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.