A természetes mozdulatok

Nem sok meglepőt írunk ma sem, de azért 1–2 régi olvasónk csak örül majd, hogy újra jelentkezünk: kicsit strukturáljuk az eddig kinyilatkoztatott igazságokat, és azért jeleket küldünk, hogy nem lettünk még gyengék, de dagadtak sem. Öregek, na azok inkább!

Sokat szidtuk a gépeket, csigákat, feleslegesnek tűnő szerkezeteket: de van valami, ami még jobban fáj nekünk: az pedig a természetellenes mozdulatok sokasága. Lehet ugye a Smith-masinában guggolni, mellgépen nyomni, vállgépen-evezőgépen húzni: mind-mind kacagtató, de a mozdulatok legalább természetesek.

Mit értünk természetes alatt? Ami az emberi test a józan ész keretein belül a végtagoknak, izületeknek tetsző mozdulatokat végez, ahol nem tűnik önmagunk megerőszakolásának a gyakorlat. Rávezető kérdés: ha gyereked van, így emelnéd-e föl? Ha fel kellene másznod egy fára/sziklára, ezt a mozdulatívet alkalmaznád-e?

Még mindig nem világos? Vágjunk bele, és máris az lesz!

Bicepszezgetés: Mérsékelten természetes. A végtagok mozgása követi a természetes irányokat, de a valós életben legfeljebb tálcahordozásra vagy gyerekemelgetésre emlékeztet. Súly tartásakor hasznos (ld. gyerek, menyasszony). Koncentrált bicepszezés: ülve, egy karral, kitámasztva — súlyosbított verzió.

Guggolás: A legtermészetesebb, legösztönösebb, legalapvetőbb mozdulatok egyike. Ahogy az egyévesek meg a természeti népek is órákat kibírnak guggolva, úgy kellene neked is. Nem zsámolyra, nem vízszintig, nem kicsit pucsítani — hanem szépen, faszán lemenni seggel a bokádig, teli talppal. Próbáld ki: pár hónap gyakorlás után órákig meg tudsz maradni guggolva (súly nélkül), hacsak nem lábujjhegyen erőlteted.

Húzódzkodás: Az inkább izoláló bicepszezgetéssel szemben ez egy tökéletes-természetes, teljes testes gyakorlat: a bicepsz együtt mozog a vállakkal, alkarral, marokkal, háttal, far- és hasizommal, de még a lábakkal is. Az egyik legjobb felsőtest-erősítő gyakorlat, ráadásul szinte 0 az eszközigény. Csináld, úgyis olyan majomszerű lények vagyunk!

Fekvenyomás: Az emberek valamiért imádják, kivéve engem. A nyomás maga még természetesnek is számíthat, de az egész testpozíció meg a mozdulat is önmagában nem sok valós élethelyzetben fordulhat elő. Küzdősportoknál esetleg, vagy ha rádesik egy szikla? Hát akkor a lábaimmal is tuti segíteni próbálnék. Talán kisgyerek-emelgetéskor szükség lehet rá, amikor Apa fekvő helyzetben emelgeti tévénézés közben. Tudom: helyesen, Rippetoe-san végrehajtva teljestest-gyakorlat, de azért az a homorítás, seggpofa-feszítés, lábletétel olyan furcsa.

Tolódzkodás: Fekvenyomás és fekvőtámasz helyett ajánlom, lehetőleg plusz súllyal. Itt is bekapcsolódik a láb, a far, a bicepsz, a hasizom, a derék — és nem kapnak a vállak akkora terhelést, mint a fekvenyomásnál. A sziklákon, fákon mászkáló ember korából abszolút természetes, de főleg persze a kurva nehéz húzódzkodás-kinyomással (muscle up) kombinálva.

Állig húzás: Hát, nem is tudom. Biztos jó valamire, de nem természetes — ráadásul szarul is néz ki. Inkább próbáld meg akkor a felvételt vagy a szakítást gyakorolni, ha már ilyesmire vágysz.

Előreemelés: Azt mondják, a vállak elülső fejét dolgoztatja meg szépen. Én mégsem tanácsolom, mert már a ránézéstől is rosszul vagyok. Az erdőben, a pusztán, a tundrán, a hegyekben szerinted mikor végzett ilyen mozdulatot bárki? Hacsak nem a III. birodalmi tisztelgést tekintjük természetesnek.

Tricepszhúzás: Totálisan természetellenes. Állva, fej mögött lógatni meg húzgálni; fekve, egyrudassal: ne tedd. A könyököm is belesajdul, ha látom. Ha szép nagy háromfejű karizomra vágysz, javaslom a tolódzkodást vagy a fej fölé nyomást. Az emberi test egyszerűen erre sem való.

Deadlift: Elsőre természetellenesnek tűnt a hajlongás — azt se tudtam, mi ez -, de ez nem hajlongás. Felemelsz valami kurva nehéz tárgyat a földről: ez a dolgozó embernél is elkerülhetetlen. Ráadásul az egyik legcsodálatosabb mozdulatsor, ami a testedet semmi máshoz nem fogható módon alakítja át. Figyelem! A merevlábú felhúzás az előbbiekkel ellentétben NEM természetes.

Futás: Elemi mozgásforma. Mértékkel csak ajánlani tudjuk. Sprintek, rövidtáv, bemelegítés: tökéletesen természetes — maraton meg a többi hülyeség: nem természetes. Ha az embernek vadásznia, menekülnie kell, vajon sprintel, vagy inkább elkocog? Na ugye.

Evezés súllyal: Érdekes dolog ez. Emelésnek-húzásnak elmegy — nem is erőszakolja meg az izületeket, de nekem sose hiányzott, ráadásul imádják a guggolókeretet meggyalázni ezzel a furcsa mozgásformával. Inkább húzz fel, az a biztos. A gyerekpróbát viszont kiállja.

Fekvőtámasz: Sokak szerint alap erőgyakorlat, pedig csak egy rossz szokás. Börtönben talán természetes, de amúgy nem. Tolódzkodj!

Fej felé nyomás: Csodálatosan természetes — természetesen főleg súlyemelőgyakorlatok részeként. Egy súlyos valamit felvenni, felemelni és fej fölé kinyomni: alapvető. Gyerekkel alap: főleg, ha már elmúlt 15 éves, és jó dagadt.

Alkarozás, vádlizás: Orron keresztüli röhögés a kommentárom. Ilyen mozdulat a természetben egyszerűen nem lé-te-zik. A cél maga pedig felfoghatatlan. Felhúzás-guggolás a válasz, meg minden más.

Vállhúzogatás, vállvonogatás: Azt hiszem, a csuklyás izmot próbálják ezzel az érdekes mozdulattal megcélozni. De minek? Helyette: felhúzás. Az őserdőben meghalsz, ha nekiállsz vállvonogatni (bár a munkahelyen, iskolában is — max. más okból).

Tárogatás: Súlyzóval, csigával, akárhogy. Hírek szerint ez repeszti a mellizmot, és az jó. Az ítélet: nem természetes. Hacsak nem jut eszedbe valami hasonló az Alföldről vagy az Alpokból. A gyerekpróbát is bukja.

Kitörés: Nem természetes, bármennyire is dicsérik. Gondolj csak bele: mondjuk így kéne járnod reggelente munkába. Tuti hülyének néznének, de a lábaid se köszönik meg. Guggolj inkább, drága barátom.

Talán ennyi elég is. A végén körülnéztem a builder.hu-n, és nincs annyi időm, hogy mint összegyűjtsem (vállvonogatás, térdfelhúzás, hipernyújtás, combtávolítás, négykézláb harangozás, függőcsizmás felülés, kábeles hasprés, Jesszusom!). Győződjetek meg róla saját magatok.

Mindenkinek csodálatos emeléseket kívánunk a hétvége hátralévő részére, és persze a következő hetekre is!

Ha tetszett, lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren is!


Originally published at emelj.com.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.