Martin Berkhan — Megvettük a Leangains-könyvet

Stingray szerzőtársam az elsők között (Magyarországon valószínűleg Az Elsőként), 2012-ben kapta fel a blogon a Berkhan-féle szakaszos koplalást — amit ugye azonnal saját bőrünkön teszteltünk (gyönyörűek is lettünk, ld. az emberkísérletes és az azonos című posztokat), mi több: azóta se tudtunk visszatérni a gyúrós-zabálós-reggelis életvitelhez.

Mostanában hosszú évek után bizony előfordult, hogy magányos szállodai reggeleken lementem valami rántottát enni (ilyenkor azt szoktam mondani: fogjuk fel egyfajta oltásként), utána csak kóvályogtam, és estig nem akartam enni utána semmit — ellentétben amúgy Martin állításával, miszerint a reggelitől csak éhesebb leszel (gondolom, nem mindegy, miből állt az a reggeli… ő biztos sajttortával próbálkozott).

Na de! Mint az közismert, Martin Berkhan kőegyszerű és forradalmi módszere ennyi:

Napi 8 órás időablakban táplálkozz: legegyszerűbb elhagyni a reggelit és csak ebédelni, majd vacsorázni — és persze rengeteget edzeni, de nem feltétlenül félmaratont futni, sáros Spartant (jajistenem), Balaton-átúszást meg hasonló felesleges sportokat (?) űzni, hanem kurva nagy súlyokat húzni — ésszel.

Ez tökéletes recept, de valahogy az edzeni vágyó népesség 98%-a mégse képes mindezt elfogadni, és a végén úgyis a futókörön, a falmászón, lézerharcnál, szélcsatornás viharszobában; de leginkább a kocsmában köt ki, és vérig van sértve, hogy mi mit térítjük erőszakosan, ő nagyon is jól tudja, mi a jó neki, meg hát olyan komoly sportsérülést szedett össze, hogy azóta is csak squasholni meg dohányozni képes.

Szóval Martinnak egy életen át hálásak leszünk, blogját és posztjait szénné olvastuk — nem csoda, hogy azonnal rávetettük magunkat az Amazonon megjelentetett új könyvére.

Never do cardio. Forget sit-ups. Eat when you want but don’t snack. Breakfast? Who needs it. Spend less than two hours a week in the gym to double your results in half the time, because less is more.

És tényleg ennyi persze — de ő írt összesen 323 oldalnyit, és valójában nem is ezt mondta, de mindegy.

Hogy miről írt 323 oldalt? Lelövöm a poént: szinte semmi újról, de ez a kommentekből, beszámolókból is nyilvánvaló.

Megtudunk ezt-azt Martin családjáról (német apa, lengyel anya!) előéletéből, hogy harapott rá az edzésre és a módszerekre, hova tűnt — majd belecsapna a húrok közé. Akik még nem szokták meg ezt a fajta írásmódot, azok készüljenek fel rá, hogy kb. a könyv feléig próbál csigázni, hogy mekkora zseniális módszer lesz ez, de előtte még beszéljünk erről meg arról, de mindjárt megosztja a Nagy Titkot, mindjárt, máris, azonnal, rögtön…

A könyv lényege, a tárgyalás természetesen számomra tökéletesen értéktelen, hiszen a blogján minden ott van és ott volt. Írogat ezt-azt a tudományos hátteréről meg a kalóriákról, de én azt nem értem, és nem is akarom érteni. Biztosan igaza van. Kapunk aztán még beemelt blogposztokat a tőle megszokott cirádás angol körmondatokkal (dolgozott is rendesen az online szótár), recepteket, aztán nem is tudom.

Szóval egy jó nagy lufi, egy strúdel, egy rétestészta az egész.

Érdekes újdonság (tőle)?

1, Családi háttere, származása (sőt, magyar barátnője is van/volt mostanában)

2, Termogenezis (hőtermelés): MÍNUSZ kalóriák!

3, Fordított-piramisedzés (kösz, nem — de biztos jó)

Úgyhogy elnézést, de szakmai szemmel nem is tudnám a többit értékelni, én csak egy hétköznapi hobbiemelő vagyok (az imádott Lakatos Péter mélyszakmai-biológiai posztjait is kénytelen vagyok szomorúan átugrani, és nézni 1–2 kettlebelles videót). Majd valaki elolvassa, és segít megérteni, ha érdemes. De van egy nagyon rossz megérzésünk, hogy kicsit őt is beszippantotta az általa megírt Fuckarounditis, és nekiállt túlbonyolítani azt, amit sose kellett volna.

Mindazonáltal örökre Berkhan úr lekötelezettjei vagyunk és maradunk (és talán Stingray nem sértődik meg, hogy a nevében is beszélek), úgyhogy ha a Fuckarounditist adja csak ki 50 dollárért, azt is megveszem. Ráadásul ez mindössze 10 dollár + áfa volt.

Jelenleg a “Diet” categóriában még mindig #1 a Leangains, és ez csak a Kindle-verzió — a nyomtatott verzióra még várni kell úgy legalább szeptemberig.

Ha van esze, kicsit tovább.