Tömegsport?

Versenysport, élsport, stadionépítés, olimpia, vizes világbajnokság?

Parasztvakítás, pazarló, drága, nem jó.

Erre jön azonnal az örök megváltó ötlet, a Megoldás: TÖMEGSPORT. A Tömegsport az majdnem akkora nagy hívószó és infinite bölcsesség, mint mondjuk az ügynökakták meg az elszámoltatás. Úgy valójában nem tudják, hogy voltak-e, vannak-e, meg hogy az úgy általában miféle meg hogy kéne csinálni, de nagyon jól hangzik, és máshol is hallották, és akkor el lehet sütni valami kevésbé intelligens közegben, szapora egyetértések közepette.

Tehát költsön az Állam a tömegsportra százmilliárdokat, de inkább annál sokkal kevesebbet, és akkor lehetne arra áldozni, ami a hordószónoknak éppen még kedvesebb. A tömegsport az olyan, hogy lemegy az utcára esténként-hétvégenként 9 millió magyar ember — családok és egyedülállók egyaránt -, és masszákban sportolnak. Lemennek a játszótérre, a Ligetbe, a Szigetre, és kocognak, tornáznak, bringáznak, úsznak, pingpongoznak, fociznak, röplabdáznak, partizánoznak, tollasoznak — télen tornaterem, edzőterem, uszoda (vigyázat, az is pénzbe kerül, sokba!). Hiszen mindez most teljességgel lehetetlen, nincs már hely a sportolni vágyó tömegeknek: a FitBalance-en meg Norbiék összes foglalkozására se lehet már beférni, és sportolni azt tényleg tömegesen KELL. A mindennapos testnevelés persze az más, az faszság (amúgy tényleg az, legalábbis ebben a formában tuti).

Na de most elmondom, hogy ha te szép, arányos és erős akarsz lenni, akkor mit tegyél. Azt is elmondom, hova küldd a gyerekedet, ha nem akarod, hogy már kilencévesen narancsbőrös legyen, vagy hogy a 15 évesen is hetedikes osztálytársai mindennap védelmi pénzt szedjenek tőle, sőt: hogy szedjen Ő védelmi pénzt a mocskos férgektől.

Mert ugye a szülő az önmagában már nem ember, az csak szülő, valamiféle gazdatest, ami a Gyereket táplálja, és a Gyereket kell JÁRATNI mindenféle iskola utáni-előtti-melletti foglalkozásokra, hogy többre vigye, mint az a szerencsétlen öreg, aki már 45 évesen sajnos nem mehet le fekvenyomni, a GYEREK az egyetlen remény, melyben tovább él ez a jobb sorsra érdemes, lelkében élsportoló idős állampolgár.

Mi van?

Labdarúgás: tényleg szar. Egyetlen értelme lenne: legyőzni benne az általunk gyűlölt nemzetek válogatottjait, de ez mostanában sem erősségünk. Az emberek azért nézik, mert mások is nézik. Nézni ettől még akár jó is lehetne (persze nem az), de a gyereked se szebb, se okosabb (főleg erre találunk gyorsan bizonyítékot), se erősebb, se semmilyenebb nem lesz attól, ha focizik — de az állandó sérülés, csonttörés garantált. Bár gondolom, te arra vágysz, hogy tippmixszel milliomos legyen a puja, hogy aztán neked is jusson új fürdőszobára, lávaköves sütőre meg hasonló proli faszságokra. Szedd már össze magad!

Vízilabda: szükségtelen sportág. Ezt jó persze nézni is, ráadásul itt eredendően győztes nemzet is vagyunk, de játssza csak más gyereke, ne a miénk. Hogy miért ne? Hajnali kelések, iskola utáni edzések, edzőtáborok, gomba, fertőzések, csoportos kínzások, víz alatti aljas módszerek — köcsögláda, opportunista, kivételező, alkesz edzők — tehát ugyanaz a közeg, ami amúgy a focit meg az összes sportágat is jellemzi, csak itt egyszerűen mi vagyunk a jobbak, tehát nem zavar senkit. Ráadásul ha kicsit is próbálsz lazítani, élvezkedni, a végén könyvet írnak rólad, mert ugye a sportoló az absztinens és példamutató (az olvasó-szurkoló az más, neki mindent szabad, főleg ilyeneken csámcsogni meg moralizálni).

Úszás: ld. eggyel feljebb. Van egy mítosz, miszerint az úszóknak van a legjobb teste, de ez hazugság. A hormonoktól meg a koksztól valóban szép nagyok lesznek, de nem a víz ellenállásától nőnek meg az izmaik, ha egyáltalán. Mindenesetre: ha arra vágysz, hogy a kislányod sorozatdugó legyen attól függetlenül, hogy edzőről, gyúróról vagy edzőtársról van szó, akkor csak hajrá! Hátha mégis szerez valami érmet valamikor.

Tenisz, lovaglás, síelés, búvárkodás: pénzkidobás, testformálásra végképp hasztalan. Ha sok pénzed van, vagy csak úgy szeretnél tűnni — és meg akarsz szabadulni a gyerektől délutánonként meg egész nyárra, akkor még persze jó megoldás lehet. Főleg, ha lány.

Evezés, kenu, kajak, stb.: aki már látott az őszi-tavaszi, szinte hártyás Dunán hajnalban kajakedzést az Újpesti-öbölben, az nem kívánhat ilyet a gyerekének. Ráadásul egy pöffeszkedő, megafonos, motorcsónakos edző instruálja őket, ami bicskanyitogató és hiteltelen az Én szememben.

Vívás, párbajtőr, bicskázás: pfff. Még soha nem láttam izmos vívót. Igaz, amolyat se.

Küzdősportok: egy hatalmas tévedést szeretnék itt szerteoszlatni: a gyereked NEM fogja tudni még attól megvédeni magát, ha elküldöd cselgáncsozni, karatézni. Egymást itt is szarrá szopatják, az edző csontot tör, a gyerek otthon görgeti majd a sörösüveget a sípcsontján, de igazából egy csapat more ellen ez sem megoldás, márpedig azok egyedül sosem támadnak, max. ha kés van náluk. Úgyhogy inkább futni járasd a gyereket, az többet ér ilyen helyzetekben.

Összességében: minden szervezett, egyesületbe tömörülő, klasszikus-rendszeres edzésekkel és versenyre erőltetéssel operáló edzésformát kerülj — hacsak nem vágyik rá a srác-lány úgy kifejezetten (ha igen, úgyis megbánja). Edzőkben, tornatanárokban sose bízz. Máskülönben ez a közeg, a versenyek, a klasszikus, rossz értelemben vett edzések fogják mindenkivel egy életre megutáltatni a sportot. Bármit erőltetnél, gondolkodj el sokadszorra is: miért nem TE lettél sikeres versenysportoló? Ha mégis az lettél (ez olvasóink elég alacsony százalékát érintheti csak), akkor meg hátha a gyereked nem te vagy.*

Hogy ne érje az a vád blogunkat, hogy ismét csak fikázunk meg pofázunk, megmondjuk, mit csináljon a gyerek, hogy értelme is legyen:

Súlyemelés: az egyetlen, valóban nemes és hasznos sport. Izmos lesz, arányos, jófej, erős, robbanékony, tiszteletet parancsoló — ráadásul nem is olyan drága, mint egy átlagos vándortábor. Ha lányod van, akkor is.

Szertorna: na ettől tényleg szép, izmos, erős és arányos lesz. Kár, hogy itt sincs nagyon lehetőség normális foglalkozásokra, csak a versenysport keretein belül. De ha mégis: hajrá!

Testépítés, krosszfit, fitnesz: ez már kevésbé nemes, de még mindig értelmesebb, mint egy szinkronúszó- vagy műugró-karrier. Hetente egyszer azért fusson is egyet.

Gyereket nem járathatunk xx éves kor előtt súlyzós edzésre? Nem kokszoltatni kell meg száz kilókat emeltetni. Hanem rendes, hasznos mozgáskultúrát, arányosságot, tartást, erőt adni neki. Ha összehasonlítod, miket művelnek velük a többi sportágban, ez teljesen humánus megoldás.

Ha tetszett, lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren is!


Originally published at emelj.com.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.