Thor Gym — megnyitó

Bevallom, úgy vártam már a szombatot, mintha egy napon lenne a karácsony és a születésnapom. Zsolt meghívásának örömmel eleget téve ugyanis a Thor Gym megnyitása alkalmából tartott nyílt napra voltunk hivatalosak. Mi szebbet-jobbat-hasznosabbat lehetne tenni egy ilyen későtéli, borongós, esős napon, mint hogy szemrevételezzük és kipróbáljuk a város legmenőbb termét?

A helyszín a XI. kerületben található Nándorfejérvári út 40 — eleve bizakodással töltött el a tény, hogy ezúttal nem kell a Dunán átkelve valami pesti sikátorban botorkálva riadt tekintettel fürkészni a házszámokat. Észak-budaiként mondjuk mi ilyen messzire már ritkán merészkedünk, de a termet kipróbálva könnyen lehet, hogy feladjuk elveinket és bebútorozunk ide; ti is mindjárt meglátjátok, miért. Tömegközlekedésből a Fehérvári úton a 18–41–47 villamosok, a Szerémi úton a 103-as busz jár erre, de a rakpart mentén futó bicikliút is itt megy el néhány méterre, miután a Kopaszi-gátnál felkanyarodik — az utóbbi kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy drótszamáron, bemelegedve érkezz!

Amikor mi megérkeztünk, az első vendégek már ott voltak. Bár nem csaptak a megnyitónak nagy hírverést, de látszott, hogy azért jónéhány hasonló érdeklődésű és hozzáállású sporttárshoz is eljutott a terem híre.

Az udvaron átkelve felbaktattunk a lépcsőn, ahol jobbra fordulva meg is láttuk a logót a bejárat fölött. Az előtérben recepciós pult, természetesen a szokásos üccsi/fehérjeturmix/proteinos csoki-készlettel, nagyon segítőkész recepciós lányokkal, egyenesen továbbhaladva pedig az öltöző fogadott. Utóbbi az egyik legjobb, amihez eddig volt szerencsénk: rengeteg szekrény elegendő hellyel, és a zuhanyzó-mosdó részleg is talán a legkulturáltabb amit valaha láttam. A vizesblokk teljesen új, kifejezetten igényes, hely az öltözőben pedig bőségesen akad akkor is, ha jelentősen felfut majd a vendégek száma (így legyen!). A hosszúkás elrendezés egyúttal a moon landing esélyét is minimalizálja.

Le a lépcsőn, és már ott is voltunk. Nekem konkrétan könnyek szöktek a szemembe, amikor megláttam a termet: valahogy így képzeltem el mindig is egy szellős, felesleges gépek nélküli, de minden hasznos eszközzel berendezett létesítményt. Ahova azért jár le az ember, hogy erősödjön, atletikus legyen, a mozgása javuljon — ne valami elkúrt csigát rángasson harminc centiméternyi mozgásterjedelemben. Sosem voltam még itt, de kábé fél perc után úgy éreztem, mintha hazajöttem volna.

A hőmérséklet pont kellemes, szerencsére nincs túlfűtve a terem, a szellőzés is jó, mondjuk ablakok lenn nincsenek, de a hangulat kárpótol mindenért. Az az igazi underground garázs-érzés, mintha csak a haverod (szép nagy alapterületű) garázsában jöttetek volna össze emelni egy jót. Az alapterület van vagy 200 négyzetméter, és ennek nagy része szabad préda, ha mondjuk felhúzást vagy valami súlyemelő gyakorlatot szeretnél végezni — minden eszköz a falak mentén van elrendezve, középen pedig a terem hátuljában található tatamit leszámítva semmi sincs. Ezután mondjuk visszamenni egy átlag edzőterembe olyan, mintha egy fullos sportkocsiból ülnél át egy Yugóba. Bajos lesz ezek után bárhol máshol edzeni.

Ha a fellelhető eszközökre vagy kíváncsi, akár vonatkozó posztunkat is elolvashatod — húzódzkodásra konkrétan vagy 25–30 négyzetméternyi majomlétra és állvány van beállítva, de fix tolódzkodó állomásból is van kettő, ráadásul emberi magasságban, liftezős ellensúlyok nélkül — ez hatalmas könnyebbség annak, aki súllyal tolódzkodik. Ha ez sem lenne elég, párhuzamos korlát (!) és lejtős húzódzkodó létra is rendelkezésre áll, de lábemelést és egyéb függeszkedéses gyakorlatokat is több helyen végezhetünk. Olimpiai rúdból 10-et számoltam össze, természetesen több fekvenyomó pad és állítható állványok is vannak. Istenem, soha többet nem kell sorbanállni, hogy guggolhassak — sóhajtottam fel ennél az emelkedett pillanatnál. Kettlebellekből és kézisúlyzókból is jelentős a választék.

Ha inkább a kontaktsportok híve vagy, számodra is jó hírem van: a Thorban Bárdosi Sándor tart MMA/birkózás/szumó edzéseket, ehhez, ahogy illik, minden szükséges eszköz is rendelkezésre áll (zsákok, szőnyeg, stb). Öröm volt látni, hogy van azért utánpótlás, lelkes fiatalok követték az utasításokat.

Ennyi talán elég is lenne a tökéletes boldogsághoz — ami viszont ezen felül a leginkább megragadott minket a Thorban, az a srácok hozzáállása. Látszik, hogy nem a pénzlehúzós fitness for the masses konglomerátumok útját járják, ugyanis minden eszköz esetében alapelv a szabad hozzáférés. Ha te kettlebellel szeretnél swingelni, odamész, felveszed, és swingelsz. Ha nagyon gázos amit csinálsz, a saját biztonságod érdekében természetesen odamennek majd hozzád, és megmutatják min kellene javítanod, de nem fognak ráderőltetni méregdrága személyi edzéseket. Nem kell jelzáloghitelt felvennie a családnak, hogy bellezhess egyet, ha pedig kérdésed van vagy tanácsra van szükséged, állítólag mindig lesz lenn teremedző.

Astartes és Zsolt volt olyan kedves, és mutatott néhány belles mozdulatot. Hát, ez nekem még szokatlan volt, úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy a bellezést még bizony gyakorolni kell. Mindenképpen tetszett, érdekes és érzésre is teljesen más jellegű, mint amit én az olimpiai rúddal eddig megszoktam, a dinamikus mozdulatok pedig kifejezetten mókásak, miközben talán valamivel könnyebb ezeket elsajátítani, mint a rúddal végzett szakítást vagy lökést. El is határoztam, a 32-es bellt muszáj fej fölé nyomnom a belátható jövőben, de az is megfordult a fejemben, hogy kardióedzésként iktatok be heti egy bellezést.

A Thorban úgy eltöltöttünk simán 3 órát hogy észre sem vettük — ráadásul szervezett program sem volt, csak beszélgettünk, nézelődtünk és próbálgattuk az eszközöket, nézegettük hogy mások mit csinálnak.

Szóval, kedves olvasó, ha a jövőben az általunk is propagált, erőközpontú edzés elvei szerint kialakított és hasonló gondolkodású edzők, sportolók által üzemeltetett termet keresel, megtaláltad — ahogy nagy valószínűséggel Patrikot és jómagamat is gyakran megtalálod majd itt, miközben lila fejjel húzunk felfelé egy megpakolt olimpiai rudat. Ha olyan helyet keresel, ami árban is elérhető, és alapelv a szabad hozzáférés és használat, ahol azokra néznek furcsán, akik emelés helyett a csigás gépeket keresik, ahol nincs a seggedben senki miközben te guggolsz — akkor a Thort neked találták ki.

A végén pedig még Iván Dragóval is összeakadtunk, aki valójában Péter — I must break you!

Ha tetszett, lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren is!


Originally published at emelj.com.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.