Vélemény: Gilda Max Óbuda Gate

Ez a másik terem a Sunrise mellett, amit időnként meglátogatunk Patrikkal és a csapat többi (időszakos vagy állandó) tagjával.

A lokáció kellemes, nem túl messze a Margit hídtól és Felhévíz barátságos házacskáitól. A BKV is kegyes hozzánk, tömegközlekedéssel a 160-as, 260-as, 86-os, 206-os (este/hétvégén 109-es) busz és a 17-es villamos is megáll a Zsigmond téren, ahonnan már látni fogjuk, ahogy a kirakatban nyűvik a futógépeket a lelkes és kevésbé lelkes sportolók. Aki HÉV-vel közlekedne, az kénytelen lesz a Szépvölgyi úttól gyalogolni, de szerencsére a Gilda gondolt a kerékpárosokra is, részükre az előtérben (tehát fedett helyen) bringatároló áll rendelkezésre. Akik a lassan ötszáz forintos benzinár ellenére továbbra is saját motorizált járművel közlekednek, azok kis szerencsével a Dara utcában, vagy a Zsigmond téren tudnak megállni, de állítólag bérleteseknek van valami saját parkoló megoldás is. A környék egyelőre nem fizető parkoló-övezet, de ez szerintem nem sokáig marad így. A nyitvatartás egyébként 0–24 — ha valakinek nagyon rendszertelen az életvitele, itt akkor sem kell azon aggódnia, hogy mikor tud beiktatni egy edzést.

A recepciós lányok általában kedvesek, törülköző 1000 pengő letét ellenében elérhető (vagy szépen kell nézni), lakatot kapunk, amit felmarkolva irány az öltöző. Szekrény van bőven, bár a számokkal a legtöbb vendég hadilábon áll, gyakran vagyunk kénytelenek másik szekrényt keresni, mert valakinek pont a miénk tetszett meg. Ez legyen a legnagyobb gond. A zuhanyzó elviselhető, mondjuk tusfürdő csak szőkőnapokon jön a kis tartályokból. Viszont van hajszárító, főleg télen, vagy ha valaki hosszabb sörénnyel bír, jól jönnek az ilyen apróságok.

A terem maga bár nagy alapterülettel bír, annak gyakorlatilag minden négyzetcentiméterére sikerült valami ördögi masinériát besuvasztani, ezeket aztán általában lelkesen használja is a sok sportoló vendég. Ha szerencsétlenségünkre a délután 5 körüli csúcsidőszak környékén érkezünk, akkor a gépeken kívül a sok elhivatott testépítőt is kerülgethetjük — gyakran bizony csúcsra van járatva a hely, egyedül a hétvége kivétel (érdekes módon pénteken is mintha kevesebben lennének ilyenkor, valószínűleg már a bulira melegít ekkor a fiatalság). A nagy üvegfelületnek hála sok a napfény, ami például nálam pirospont — utálom, amikor valami pincében, mesterséges fénynél kell edzeni. A légkondin sem spórolnak, megy folyamatosan nyáron, szerencsére azért nem amerikai stílusban, inkább pont a kellemes huszonegy-két fokra hűtve a helységet. A mosdóhelyiség közvetlenül a teremből is elérhető, ez se hülyeség, ha guggolás közben rájövünk, hogy otthon kimaradt a napi rutin, nem kell észvesztve visszarohanni az öltözőbe.

Szerencsére a Gildában (például a World Class-szal ellentétben) rájöttek, hogy ha átlagosan húszan edzenek egyszerre, akkor nekik egy olimpiai rúd lehet, hogy kevés lesz, így rudakban és padokban nincs hiány (egy külön állványon van több méretben, olimpiai és kis egyenes rúdból is, valamint franciarudat is találunk itt). Többnyire egykezes súlyzóból is akad elég, bár ritka, amikor délután ezek még a helyükön vannak, általában végig kell szkennelni az egész állványt, hogy megtaláljuk azokat a példányokat, amikre éppen szükségünk van. Gyakori, hogy a rudakról sem pakolják le a súlyokat.

Guggoláshoz keret van, ahogy említettük, felhúzáshoz is akad rúd, súlyból sincs hiány, és ezek nem is rossz minőségűek (nem egy Eleiko, de sok rosszabbat láttunk már). A tolódzkodó állomás is elfogadható, a fekvenyomópadok is egész tűrhető kialakításúak, ráadásul vízszintesből három van, de egy negatív és egy fix 45 fokos is rendelkezésre áll — újabb pirospont. Húzódzkodni ellensúlyos segítséggel a tolódzkodó állomásban tudunk, anélkül pedig a csigás rettenet tetején lévő rudat és fogantyúkat markolhatuk meg. A gépekről nem tudok nyilatkozni, az én jelenlétemben még nem roskadt össze egyik sem, pedig időnként beleül egy-két jelentős túlsúllyal bíró pasas. Perverzeknek van Smith-gép is, persze csak saját felelősségre. A túlzsúfoltság persze időnként zavaró, én a menedzsment helyében néhány gépet leadnék egy MÉH-telepen, rögtön több hely lenne, meg valami pénzecske is visszajönne ezekből a haszontalan szerkezetekből — win-win.

Egy lépcsőn lemenve szembetaláljuk magunkat a kardiógépekkel, futógépből, bicajból, krossztrénerből is van elég, mondjuk evezőgépből csak kettő darab, de ezeket viszonylag ritkán használják. Ugyanitt van egy kis szabad felület, ahol gimnasztikázni tudunk vagy pliometrikus mutatványokkal kápráztathatjuk el az úri közönséget, zsámolyok szerteszét találhatóak a teremben, csak győzzük őket felkutatni.

Ha valaki nem tud elszámolni segítség nélkül tízig, és emiatt személyi edzőre vágyna, az válogathat bőven, napközben is mindig lenn van pár. Eddig egyet sikerült kiszúrnunk, aki szabad súlyos gyakorlatokat is végeztet, nem csak gépekbe ülteti a delikvenst.

Természetesen aerobik, zumba, kangoo meg hasonló vicces-hasznos foglalkozások is vannak az arra kíváncsiaknak, ezeket egyelőre idő és érdeklődés hiányában negligáltuk Patrikkal (ha valaki befizet minket, akkor szívesen írunk ezekről is). Időnként még Béres Alexandrába is belefuthatunk, ha jól időzítjük látogatásunkat.

Ha tetszett, lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren is!


Originally published at emelj.com.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.