Vélemény: Sunrise Fitness Óbuda

Na indítunk Stingrayjel egy ilyet is: az általunk rendszeresen ill. hébe-hóba meglátogatott intézményekről igyekszünk kötetlen szempontok szerint rövidebb beszámolókat, ajánlókat közzétenni — egyfajta kocsmatúra-stílusban. Sportkártyával rendelkezünk, tehát elsősorban ebben a kiváló kezdeményezésben részt vevő budai-óbudai egységeket fogjuk gyakrabban felkeresni.

Lefölöző taktikával rögtön a kedvencemmel kezdek: ez pedig nem más, mint a régi A1-ből Sunrise-zá transzformált (nem véletlen a szóhasználat) fitneszterem az 1-es és 17-es villamosok Bécsi úti végállomásánál, a hegy lábánál található Eurocenter legfelső szintjén.

Plázahangulat, az Intersparból bevásárlókocsis civilekkel megosztott üveglift (rájuk mindig kicsit lenézően kell nézni, hiszen mi EDZENI megyünk), tériszonyosok álljanak hátrébb — a tetőszinten viszont kitisztul a kép: ide már csak lelkes atléták merészkednek fel. A recepción mindig kedves és előzékeny a személyzet, néha még maguktól fel is ajánlják a tiszta törülközőt. Kérni persze mindig lehet kicsit és nagyot is — nem vagyok benne biztos, hogy letétet kell-e érte adni.

A westernkocsmákból ismert lengőajtókon át megközelíthető öltöző csodálatosan tiszta és tágas: a szekrényekben elég hely és vállfa van, a kapott kulcsokkal pedig csak az adott sorszámú szekrényt tudjuk nyitni. Az elrendezés kicsit szokatlan: körben a fakkok, középen egyfajta szigetként pad, tükrök, hajszárítók. A zuhanyzó szintén rendben van, tusfürdő mindig elegendő az adagolókban. Hibátlan.

Akkor menjünk edzeni! Kardiógépekből van bőven, mi legfeljebb a futópadokat szoktuk igénybe venni: szintúgy vadiúj, jó állapotban lévő treadmillek (olyan 6 db.) találhatóak a tetőterasznál, a régi Gárdos Mariska ltp. panelházaira meg a Róka-hegyre csodálatos kilátással. Van itt még láncos evezőgép, krossztréner meg bicikli is. Őket nem teszteltük még, nem is nagyon tervezzük.

Kondigépek: bőven vannak, de őket se használjuk soha. Annyi előnye van a helynek, hogy nem zsúfolták tele olyan szinten, ahogy pl. az általunk szintén rendszeresen látogatott Gildákban megszokhattuk, így maradt elég tér normális súlyzós ill. saját testsúlyos edzésekre. A húzódzkodó-tolódzkodóállvány egész jó, bár még mindig nem értem, miért kell kb. 2 méter magasra felmásznom egy kis tolódzkodásra, plusz hogy a húzódzkodásra miért kell ezerféle állású és szélességű kis fogantyú — adjanak egy sima, üres rudat elérhető magasságban.

Guggolóállvány van és jól használható: általában szabadon áll (annyira még bicepszezgetésre se használják szerencsére a merénylők), súly van hozzá bőven a szomszédos erőkereten. A súlyzós sarok szerintem csodálatos: van több vízszintes és ferde fekvenyomópad, bicepszezőállvány, rengeteg tárcsa — egyedül talán a szögletes tárcsák lehetnek zavaróak, ha valaki (pl. mi) felhúzni vagy evezni szeretne. Hely itt is bőven van, a tükörben mindenhol folyamatosan csodálhatjuk duzzadó izmainkat, a szőnyeggel borított padlón nyújtásra, egyéb gyakorlatokra is bőven van lehetőség — a bordásfal is itt található, ha esetleg lábemelésre vágyunk.

A szomszédos teremben kangoo- zumba- alakformáló- és hasonló foglalkozások vannak rendszeresen sok-sok lánnyal, de ez, és az átszűrődő hangos zene természetesen nem vonhatja el a figyelmünket a hatékony edzéstől sem!

Tehát: az öltözőkhöz-vizes helyiségekhez hasonlóan itt a teremben is példásan tiszta és rendezett minden — hely, súly akad bőven és jó minőségben — és a tömeg se jellemző. A közönség kulturált, kokszos-gyanús alakokat soha nem látni. A Sunrise nálam abszolút kedvenc és ajánlott (illetve inkább nem, még nem férünk el a végén!), remélem, hogy a hely a többihez képest kevesebb látogatóval is képes lesz magát hosszú távon fenntartani. Mi lenne, ha még a tetőteraszt is organikusan bevonnák a klub életébe..?

Ha tetszett, lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren is!


Originally published at emelj.com.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.