Vélemény: World Class Sun Palace (Óbuda)

Szevasztok! Teremtúránk újabb állomásához érkeztünk: a mai helyszín nem túl meglepő módon ismét a III. kerületben, Belső-Óbudán található — a régi Goldberger-gyár, Panyova, majd Skála Sprint helyén kiépült óriási exkluzív lakóparkban. A klub linkje, parancsoljatok. World Class Sun Palace Health Academy — már az elnevezés is fantáziadúsan utal arra, hogy ez a dzsim tiszteletben tartja a városrész sváb-magyar jellegzetességeit, csak semmi flanc! Apropó, most hirtelen tud valaki olyan fitneszklubot, aminek MAGYAR neve van? Az Arnold nem ér! :) Ha nekünk valaha lesz termünk, tuti “Emelj” vagy “Húzz fel kétszázzal” lesz a neve.

Micsoda emlékek… ha a Kedves Olvasó megenged egy kis személyes kitérőt (márpedig miért ne engedné meg) — hadd jegyezzem meg itt, hogy az elmúlt év csodálatos testátalakítási diadalmenete itt kezdődött Stingray barátomnak köszönhetően. Ide rángatott le pár évnyi üresjárat után, ahol gyorsan rászoktunk a közös edzésekre — de még számtalan más, sok évtizedes emlék is ideköt ehhez a pár tömbhöz és utcához.

Naszóval. Bejárat az Árpád Fejedelem útjáról (Nagyszombat utca saroknál, közel a Tímár utcai HÉV-megállóhoz, szemben a Rozmaring étteremmel), az akadálymentesség nevében szép lejtős lejárón — télen, a bársonyszőnyeg bravúros lerakásáig kellemesen tudott csúszni. Recepció, lent valamiféle spinning-terem hangos zenével, a pult mellett külön be- és kijárat a Sun Palace lakóinak (őket ilyenkor mindig kicsit irigyeltem), bent hatalmas útvesztők után büfé-bár, uszoda, jacuzzi, lift, lépcső, felső szint: na itt van az edzőterem a többi külön helyiséggel. Ha persze megtaláltad, mert kezdőként — információs táblák hiányában — bizony sokat bolyongtam és kérdezősködtem, mire felleltem az öltözőt — onnan meg a kondicionáló termet.

Futógépek/treadmillek: van vagy 6–8 darab, de ebből 2–3 jó gyakran üzemen kívül — a többi meg szinte szétesik, úgy nyekereg, zörög, zajong. Már ha képesek voltunk kivárni azt a negyedórát, mire sorra kerültünk. Van itt még ellipszis, krossztréner, lendkerekes evezőgépből kettő, rekumbens és egyenesen üldögélős kerékpár, lapostévé, egyszóval profin felszerelt kis termecske ez! Már ha érdekel téged az ilyesmi meg a Nautilus-termékek úgy általában. Ja igen, rengeteg gép van itt szögletes, gömbölyű, kerek, teli, üreges stb. súlyokkal, mintha maga Gombóc Artúr válogatta volna őket össze módszeresen.

HA ESETLEG, NETALÁNTÁN, MÉGIS súlyzózni szeretnél gépes vagy telefonos segítség nélkül, megteheted. Erre a célra van egy általában meglehetősen túlterhelt, kb. 10 négyzetméteres kis beugró, egy fekvenyomópad, egy guggolóállvány, és egy állvány egyrudasokkal feldíszítve. És ha esetleg vagy olyan antiszociális, hogy fel akarsz húzni (deadlift), még arra is találsz helyet, ha keresel. A súlyokat nem nagyon tudom szakértői szemmel osztályozni — Stingray biztos jobban emlékszik -, de meggyőződésem, hogy a húszkilós itt is épp olyan nehéz, mint bárhol máshol. Ja, kettlebell is van, ha érdekel valakit. Bár én egy-egy súlyövnek jobban örülnék úgy általában mindenhol.

Van viszont több különterem, ahova megtűrt volt nemrégiben a bejárás a foglalkozásokon kívül eső időszakokban — tehát ha esetleg a calisthenics, azaz a saját testsúllyal végzett akrobatikus mutatványok híve lennél, akkor itt tudsz kézenjárást, kézenállásból kinyomást meg ilyesmiket gyakorolni — van polifoam, bordásfal, talán bokszzsák is. A számtalan különórára és személyi edzési lehetőségre most hely- és kedvhiány miatt nem térünk ki.

Akkor most pár szót a komfortérzetről. Elhelyezkedés alapján nekem az abszolút kedvenc volt, amíg oda jártunk. Tulajdonképpen most is az, csak nem járunk oda. Szinte köntösben meg papucsban is át tudtam caplatni, gyönyörű a kilátás a Dunára futkározás közben, a Margitszigetre — emelés pedig után kiadósan megjutalmazhatjuk magunkat a Vidocqban vagy a Pastramiban (na jó, itt kevésbé kiadósan). A tagsági abszolút zártkörű és szintén exkluzív (szinte kihalásos alapon-érzetünk volt, Sportkártya vagy All you can move szóba se jöhet), minimum negyed-féléves turnusokban — bár viszonylag olcsón: egy hónap így olyan 11 ezer körülre jött ki. A recepción kérés nélkül adják a közepes méretű, frissen mosott-szárított törülközőt, a zuhanyzókban mindig van tusfürdő — ilyet szeretnénk mindenhova. Ínyencek és a pénzt a prémium tagságira nem sajnálók úszkálhatnak, pancsolhatnak, különórára, masszőrhöz járhatnak, vendégeket is behozhatnak néha, amit akartok.

Volt persze negatívum is (nem mi lennénk…), sajnos pont elég ahhoz, hogy elpártoljunk innen egy év után. A helyszínt ugyanis úgy túlfoglalták, mint egy-egy pofátlanabb légitársaság — mondván, úgyse jön el mind. Ennek eredménye a kóros zsúfoltság még hétvégén is; a folyton foglalt, lerongyolt kardiógépek; a teli, egérlyuknyi súlyzós sarok. És ha azt hitted volna, hogy a szigorú tagsági rendszer kellően megszűri a közönséget, hát nem: Óbuda legnagyobb parasztjait (1–2 rozsdálló lakótelepi pinceklubot leszámítva) itt láttam. Üvöltöző, alkalmanként félmeztelenre vetkőző, tükörben pózoló, hájas karú simson-motoros, kopaszra nyírt, gagyitetkós suttyógyerekek, akik a guggolóálványon álltak neki hangosan cöcögve tricepszgyakorlatokat nyomni, a lányokat meg úgy zaklatták, ahogy a múlt pénteki David Guetta-koncerten volt elvárt a hasonló megjelenésű fiatalok körében. A hely becsületére legyen mondva, hogy a látogatók 98%-a amúgy tényleg kulturált — rendkívül vonzó küllemű lányokkal -, de ezt a felelőtlen 2%-ot nem volt képes magából kivetni még vezetőségi segítséggel sem. Az öltözők szintén túlzsúfoltak voltak, rendszeresen leamortizált és javítás alatt levő zuhanyzókkal, egymás fölé rakott fakkokkal — itt valóban vigyázni kellett, hogy a nagy tolakodásban nehogy valami szőrös férfisegghez ütközzön a zsákunk.

Összességében: kiváló hely, ha a közelben (vagy a Palace-ben) laksz, és esetleg kihasználnád a kombinált tagság minden előnyét (uszoda meg társai). A tiszta törülköző és a tusfürdő önmagában nem nyújtott vigaszt a fent részletezett mentálhigéniés defektekre, és nem indokolja számomra semmi, hogy miért ne lehetne ide mondjuk Sportkártyával járni — ha mondjuk az Oxygen vagy a Folyondár utca is képes elfogadni. Jó, persze így is bőven van vendég. Aki viszont csak az edzés öröméért járna ide, annak azt tanácsoljuk, hogy először próbáljon meg bejutni egy óvatos próbakörre.

Ha tetszett, lájkolj minket Facebookon, vagy kövess Twitteren is!


Originally published at emelj.com.

One clap, two clap, three clap, forty?

By clapping more or less, you can signal to us which stories really stand out.